Rólunk

A Siklósi Sárkányos Lovagrend 2008-ban a Siklósi Várban alakult.

A Lovagrend célja, és feladata:

A magyarországi, illetve európai hadi,- történelmi hagyományok őrzése, ápolása, ennek kapcsán történelmi találkozók szervezése, azokon való részvétel, valamint az ifjúság nevelése a történelem szeretetére.

Hagyományok kutatása, ápolása, mindazon fegyverekkel, eszközökkel történő tanulás, gyakorlás, amit eleink használtak.

Zsigmond Királyról és a Lovagrendről:

Luxemburgi Zsigmond magyar király és Borbála királyné alapította a király Boszniában elért hadisikerei után, egy 1408. december 12-i oklevélben, mely Albeni Ébenhardt, nagyváradi püspök munkája volt. Az alapítás inspirálója a már létező Szent György Lovagrend lehetett.

A rend az igaz hit védelméért – és a husziták ellen – küzdő vitézek kitüntetése céljából született. Jelvénye egy, a farkát nyaka köré csavaró zöldes-aranyszínű sárkány, hátán arany és zöld szárnyak felett vörös lángkereszttel. Felette arany lángoktól körülvett kereszt, szárain O Q[uam] MISERICORS EST DEUS IUSTUS ET PACIENS felirattal.

A rendnek két fokozata volt. Az első fokozat tagjai huszonnégyen lehettek, a sárkányt és a keresztet viselték, míg a második fokozat csak a sárkányt. Ez utóbbi tagjainak száma korlátlan volt.

1431-ben Zsigmond jelentősen bővítette a rendet, így került sorai közé az a II. Vlad is, aki a rendbe történő felvétele után felvette a draco („sárkány”) latin melléknevet, mely a román nyelvben ördögöt is jelentett. Később fia, Vlad Ţepeş apja címe után „örökölte” hírhedt nevét, a drakulát.

A rend alapvetően reprezentatív célú szervezet volt, amely Zsigmond legfőbb politikai támogatóit és szövetségeseit tömörítette. Megalapítása jól illeszkedik a korabeli európai trendhez, párhuzamba állítható például az aragón kanna-renddel, az ausztriai sas-renddel, vagy az angol tërdszalagrenddel.

Zsigmond halálával a rend sokat vesztett tekintélyéből, célja elhalványult, megmaradt egy, csupán reprezentációs külsőségekkel rendelkező kitüntetésnek. Utolsó írásos dokumentuma a XVIII. század elejéről maradt fenn, ez a bukaresti egyetemen lelhető fel.